2016. április 9., szombat

3 hét, másnak csak 21 nap, de nekem egy örökkévalóság!

Pár nap volt hátra, hogy elinduljak a nagy útra, Libanonba a Miss Europe World világversenyre! Első világversenyem, újra egy olyan dolog az életemben, amire mindig is vágytam... végre megkaptam... élnem kell vele!Egyedül, friss szakítással, fáradtan vágtam neki az útnak, de annál boldogabban!

Végre eljött az idő, most megmutathatom mire vagyok képes!

A gondolataim teljesen már a verseny körül forogtak! Mennyire jövök majd ki a versenytársaimmal? Hogy fogom bírni ezt a három hetet?
…És az az egy kérdés, ami mindig előjött: Vajon sikerül elérnem a célomat és bekerülök a TOP 5 lány közé?!

Megérkeztem! Elkezdődött! Elkezdődött az életemnek egy olyan 3 hete, ami másnak 21 nap, de nekem egy örökkévalóság! Hiszen lélekben és testileg is már a döntőben álltam, Estélyi ruhában, Magyarországot képviselve! Három hét alatt rengeteg minden történt velem, de a legfőbb dolognak mégis azt tartom, ami a lelkemben zajlott le!

Bár sok időm nem volt gondolkozni, mégis ma már úgy érzem hogy emberként értem haza! Idegen ország, idegen emberek, idegen minden...ilyenkor átértékeli az ember azokat a dolgokat, amiken otthon átsuhant! Tudom, hogy nincsenek véletlenek, de a mai napig azt gondolom, ha van időm azokra, akiket szeretek... másképp alakult volna minden.…s talán nem egyedül megyek ki a reptérre és van, aki vár haza! De nem volt..!
Hazaérkezésemkor hiába volt a vállamon a Miss Europe World negyedik helyezésért járó szalag... Én mégsem voltam teljesen boldog! Most biztos mindenki meglepődik... de ez így történt! Itthon vagyok, az országomban, sikerekkel a hátam mögött, de még csak most kezdődik el az igazi verseny!
Hogy mi történt ezek után...?!