Többször írtam már a versenyzés fényűző oldaláról, arról, hogy hogyan csöppentem bele, honnan indultam és arról is, hogy hová tartok. Lessünk most egy kicsit a kulisszák mögé…
Sokan gondolják a színpad szélén állva, szúrós tekintettel végigmonitorozva a királynő jelölteket, hogy milyen könnyű dolguk van, nincs is más feladatuk, mint bájosan mosolyogni és pont. E mögött a pont mögött azonban rengeteg munka és annál több kitartás áll. Pontosan tudom, hiszen nem egyszer sétáltam végig azon a bizonyos a színpadon abban a bizonyos cipőben, melynek viselése közben szívesebben sírtam volna, mint nevettem. A színpadról leérve azonban továbbra sem a nyugalom a szigete vár: a pódium mögött, a backstage-ben tovább folytatódik a versenyzés.
Főleg ha egy tükör van és tizenöt lány. Gondolom felesleges írnom, hogy még kettő is sok lenne. Három perc van átöltözni. Cipők, ruhák, fürdőruhák egymás hegyén-hátán. Kibogozni sem egyszerű, nemhogy megtalálni melyik a sajátom, és tulajdonképpen melyik tour is következik? A koktélruhás vagy az estélyis? Közben a koordinátor már hevesen csapkodja a csuklóját és legyezi a levegőt: Idő van lányok, mindenki színpadra MOST!
A színpadon állva azonban egy igazi királynőnek muszáj mindezt a háta mögött hagynia, abban a pár másodpercben nem gondolni arra, hogy a cipő két számmal kisebb, vagy hogy az utolsó pillanatban egy új esélyit húztak rá, mert az övé elszakadt. Muszáj tökéletesnek lennie és muszáj, hogy úgy vonuljon végig a színpadon, mintha már a fején lenne a korona! Visszagondolva olyan az egész verseny, mintha csak egy pillanat lenne... maximum kettő. Azonban a zsűri döntésére várni mindig egy örökkévalóságnak tűnik. Olyankor százszor is végigjátszom a fejemben az egész estét. Vajon elég lesz, amit nyújtottam? Mit lehetett volna másképp?...
Majd ismét a színpadon állva megszületek a végső döntés és végre fellélegezhetek: Megérte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése