Mi leszel ha nagy leszel?

„Amerikából jöttem, mesterségem címere…” 

Dereng valami? Biztosan! Nekem gyerekkorom egyik közkedvelt játéka volt. Azt továbbra sem értem, hogy miért mindig pont Amerikából kellett jönnünk, de talán ez nem is lényeges. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy a barátnőimmel mindig a szőnyegre csücsültünk egy kört formálva és nagy csodálkozó szemekkel találgattuk, hogy vajon az éppen szerepben lévő színészpalánták milyen foglalkozást próbálnak nekünk elmutogatni. Színésznő? Cukrász? Énekesnő? Modell? Bármik lehettünk, csupán a képzelet szabhatott határokat. 

Sokan elfelejtik milyen is volt gyereknek lenni és ezzel együtt a szőnyeg alá söprik a vágyaikat, álmaikat, mondván: „Úgysem sikerülne.” Én eltettem egy marékkal gyermeki képzelőerőmből és megfogadtam, hogy sosem engedem el, ahogyan az alábbi gondolatot sem: „A lehetetlen nem létezik!”
A mai napig emlékszem, amikor tizenegy évesen először végignéztem egy szépségkirálynő választást a televízióban. Teljesen odáig voltam. A fények, a színpad, a mosoly, a boldog pillanatok… Aznap azzal a gondolattal hajtottam álomra a fejem, hogy „Egyszer én is ott fogok állni!”

„Mi leszel, ha nagy leszel?”

A kérdés, melyet minden gyermek többet hall, mint a saját nevét. Nekem erre mindig csupán annyi volt a válaszom kuncogva – felnőtt – majd szaladtam vissza az iskolapadba. Egészen a középiskoláig a zene foglalkoztatott –bár még most sem áll távol tőlem -, énekeltem és hegedültem. Gimnazistaként a mikrofont tánccipőre cseréltem, az egyetemen pedig szorgalmasan tanultam, hogy bezsebeljem a kiváló minősítésű kommunikációs diplomámat. Nos, igen… különféle vizeken eveztem, azonban szerintem sosem tudhatjuk meg kik lehetnénk, hogyha nem ragadjuk meg az utunkba kínálkozó lehetőségeket.

Hiszem, hogy mindig kell egy cél, ami a szemünk előtt lebeg, s mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy elérjük azt. Én ismét kitűztem magam elé egyet. Kövessetek és hamarosan nektek is elárulom, hogy: Amerikából jöttem, mesterségem címere...

Kiveszett belőlünk a tisztelet?

Nagyon dühös tudok lenni, amikor a fiatal ül, az idős pedig támasztja fáradt testét a busz kényelmetlen, rideg kapaszkodórúdjánál. Még nekem is nehéz egyensúlyozni 19 évesen, nemhogy a koros embernek.

Kiveszett belőlünk a tisztelet?
Hova tűntek azok az idők, amikor a gyerekek, felnőttek szaladtak a zebrához csak azért, hogy segítsenek egy idősnek átkelni? Ki mondja meg a vak embernek melyik járműre szálljon fel, amikor céltalanul álldogál a megállóban? Engem mindig úgy neveltek, legyek készen a segítségre, akárhányszor szükség van rám. Az életemet, a miden napjaimat ennek szentelem.

Arra bátorítok mindenkit, hogy az év összes napján tegyen jót valakivel! Legyen az a munkahelyen egy apró segítség a kollégának, egy kisgyereknek felállni, ha elesett, szomszédnak a bejárati ajtót tartani vagy a kutyust kivinni sétálni. Amikor jót cselekszünk, azt az univerzum észreveszi és meghálálja. Lehet, hogy nem akkor, pont azon a napon, lehet, nem is attól az embertől kapjuk vissza a segítséget. Járjunk mindig nyitott szívvel és ne fáradjunk a másokkal is megosztani!

Ugye neked is jó érzés, ha törődnek veled? Nekem is! Pontosan ezért tartom fontosnak az ősök tiszteletét. Az idősek rengeteg figyelmet igényelnek. Majdnem annyit, mint egy kisgyerek. A magyarázat egyszerű: Gyerekeik felnőttek, családot alapítottak, nevelik saját gyeseiket. Egyedül maradnak.
Nagypapámnak már csak anyukám és testvére, illetve én maradtunk. Akárhányszor meglátogatjuk vagy felhívjuk újra és újra kivirul, mint amikor a virág vízhez jut.
Amikor öregek leszünk nekünk is szükségünk lesz a törődésre. Igyekezzünk megtanítani gyermekeinek, unokáinknak mennyire fontos a figyelmesség és a szeretet. Legyünk hálásak az időseknek! Ők hozták a világra a mi csodálatos szüleinket. Nélkülünk mi sem élnénk.

Ha szeretet van a szívedben te is szeretet fogsz kapni!

Felnőni egyetlen év alatt

Az élet ad és elvesz

Mielőtt a korona a fejemre került, a párommal elváltak útjaink. Azóta hiába kerestem a helyem, sehol sem találtam igazán magamra. Legalábbis ezt hittem. A verseny kapcsán megismerkedtem Horváth Grétával, aki a tábor alatt az egyik felkészítőnk volt. Színésznőként dolgozik, jelenleg az Éjjel - Nappal Budapest sztárja. A színpadi megjelenés pedig számunkra is nagyon sokat számít a verseny során, hiszen pár perc áll rendelkezésünkre, hogy át tudjunk adni mindent, amit fontosnak tartunk a közönség és a nyomás alatt. Gréta erre készített fel minket. 

Aztán megismertem Gréta Öccsét
Balázzsal szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot, annak ellenére, hogy két teljesen különböző személyiséggel rendelkezünk. Persze most biztosan mindenki azt várja, hogy a "mennyire boldog vagyok és tökéletes a kapcsolatunk" rész következik, de ez sajnos nem így van. Két hónapja találtunk egymásra, és próbáljuk a világainkat, az időnket összeegyeztetni. Be kell vallanom, hogy nem egyszerű. Hiába vagyok sokat Budapesten, ha ő dolgozik hétköznap, amikor én jobban ráérek és hétvégén ez a szerep felcserélődik, ő szabad és én próbálok eleget tenni az elvárásoknak. Talán a legnehezebb dolog nem is a kapcsolatom életben tartása...

... nehéz kiráynőnek lenni egy átlagos 18 éves végzős gimnazista élete mellett! Mindenkinek az arca előtt lebegő fogalommal jár egy kialakított kép is, ha azt mondom királynő, olyan szavak jutnak az emberek eszébe, mint: érett, magabiztos, tökéletes, okos, gyönyörű, tehetős, megtörhetetlen... légyegében a tökéletes nő. Na most itt jönnek képbe a hibák, senki sem lehet tökéletes és ebben a világban talán az egyik legnehezebb dolog, hogy mindenki idősebb és tapasztaltabb nálam. Minden embernél ki kell érdemelni a tiszteletet, hiszen nem lehetek egy elkényeztetett leányzó, akinek fogalma sincsen a világról, hiszen akkor nem fognak királynőként kezelni és nem jutok előrébb az életben sem. Amióta a korona a fejemre került, hiába van 1 évem, hogy felnőjjek a feladathoz. Nekem csak heteim voltak arra, hogy egyik pillanatról a másikra egy érett nővé változzak. Itt most biztosan van olyan az olvasók közt, aki azt mondja, hogy felesleges és inkább most legyek gyerek, illetve éljem ki magam és később ezzel még ráérek foglalkozni, de sajnos a gyermek, aki bennem él, többé már nem lehet szabad ebben a világban. Miért nem? Mert fel kell nőni a feladathoz, hogy egy királynői státuszt nyertem! Természetesen mindezt én akartam, de sosem gondoltam volna, hogy ekkora felelősségel és talpraesettséggel jár. Nem bántam meg a koronámat, ha bármi lemondással jár az életemben azt a korona miatt teszem, hiszen egy olyan felnőtt nővé formál át, aki fiatalon is képes lesz problémák megoldására, olyan problémák megoldására kényszerülök,amik az életben csak előre visznek és a "tökéletes" kialakított képnek majd eleget tudok tenni. 

"Sohasem növünk fel!" 

Sosem voltam híve annak a feltételezésnek, hogy bárki, aki idősebb ő tapasztaltabb vagy bölcsebb is. Hiszen az érett gondolkodás nem egy bizonyos korhoz vagy tapasztalathoz köthető, sokkal inkább a tetteink mutatják meg, hogy egy adott váratlan pillanatban mit reagálunk és hogyan oldjuk meg a problémát. Az egyik kedvenc idézetem, ami a leggyakrabban lebeg a szemem előtt: "Sosem növünk fel csak megtanulunk viselkedni!" Mekkora igazság. Sosem felejtek el álmodni és küzdeni az álmaimért, hiszen az álmaim sodortak erre az útra. Biztos vagyok benne, hogy rengeteget hibázok majd, de tudom, hogy nem azért hibázok, mert nem akartam eléggé.

Nem kell mindennek tökéletesnek lennie, csak LEGYEK BOLDOG

Sokat gondolkodtam azon, miről írjak ebben a blogomban!

Rengeteg mindenről tudnék... de a napokban kezembe került Osho, Intimitás című könyve és ez ihlette a mostani írásomat. Az önbecsülésről és önmagunk felismeréséről fogok pár gondolatot ejteni. Szerintem ez egy érdekes téma, hiszen sokan azt gondolják, minden szépségiparban dolgozó ember tisztában van önmagával és hatalmas önbizalommal rendelkezik. Ez nem így van! A látszat néha csal!

Ha önmagam fejlődését nézem és a múltba visszatekintek csak egykori önmagam árnyéka vagyok. Amikor az első szépségversenyemen második helyezést értem el 18 éves voltam. Tisztán emlékszem arra, hogy bátortalan léptekkel mentem végig a színpadon, fogalmam se volt arról, mit is várnak el tőlem. Önbizalom hiánnyal küzdöttem és bevallom azért jelentkeztem akkor, mert bizonyítani akartam magamnak vagy inkább másoknak?!

Ma már másképp látom a dolgokat... persze ehhez rengeteg fejlődés, verseny kellett. Talán hozzásegített két korona, két második hely és egy világverseny negyedik helyezése.

Nekem sikerült elérnem évek során, ezért szeretnék másoknak is segíteni.
Fogalmam sincs, hogy látnak mások kívülről, de már nem is érdekel! "Előszőr önmagadat kell megszeretned, mert addig más sem fog!" Sokszor hangzott el ez a mondat az életemben és igaznak tartom. Nem kell ahhoz, királynőnek lenned, vagy modell alkattal rendelkezned, hogy valaki szépnek vagy értékesnek lásson. Elég az, ha tudod mi a célod az életben és tisztában vagy önmagaddal, hogy merre akarsz tartani. Néha letérsz az útról, ezzel nincs semmi baj, csak találd meg a megoldást, hogyan jöhetsz vissza.

Nincs tökéletes ember, én se vagyok az, pedig mindig az szerettem volna az lenni. De rá kellett jönnöm az igazságra: ,,Nem kell mindennek tökéletesnek lennie, csak LEGYEK BOLDOG!"

Nektek is ezt kívánom!

Vedd észre a motivációt!

Elég volt! Nem bírom!

Feladom! Elegem van! Bárcsak még egy plusz napom lenne! – Ismerős mondatok, ugye? Bevallom őszintén, az ehhez hasonló kitörések mostanában gyakran hagyják el a számat.
Hétfőtől péntekig hajtok a irodában, utána irány az edzőterem. Hazaérek, gyorsan rendbe szedem magam az alváshoz, de jaj, még a párkapcsolatomra nem is szakítottam időt! Szombaton reggeltől estig az egyetemi padot koptatom majd,készülök a Brand Art Academy- vel a világdöntőre. Vasárnap fotózás, forgatás, jobb esetben kicsit családozhatok és készülhetek a vizsgáimra. Önmagamra naponta 15 percem marad....Én ezek után azt mondom:

Milyen csodálatos az életem!
Rengetegszer vesztem el a motivációt és éreztem úgy, hogy nem tudok előrébb lépni. Van, hogy fel akarom adni az iskolát, csak mert abban a percben úgy tűnik, tanulás nélkül egyszerűbb lenne az életem.

Ilyenkor sokszor a segítség ott van a közvetlen közelünkben, csak észre kell venni! Itt van például a párom, aki mellettem van, akkor is, ha minden percben máshol jár az eszem. És nem csak mellettem van, de arra biztat, ne forduljak magamba, lássam meg a motivációt a közvetlen környezetemben.
Az inspiráció, a motiváció ott rejtőzik mindenhol. Legyen az a természetben, a munkakörnyezetben, bárhol. A hősöm lehet az egyik kollégám is, aki 40 évhez közelít, boldog házasságban él, gyermeket nevel. Emellett egy nemzetközi cégnél felső vezetői feladatokat lát el, folyton úton van, mégis: mindig van ideje rá, hogy segítsen, ha elakadtunk a munkával. Sokszor csodálom a kommunikációs készségét, nap mint nap tanulok tőle! 

Lilla egy csodálatos ember!

Ahogy belép, az irodába, mindenki felfigyel rá. Hitetlenül jó stílusérzéke van, ad magára. Üzletasszony, családanya és feleség, így az idővel ott spórol, ahol tud: a férjével közösen jár edzeni, a kellemeset összekötve a hasznossal. Nézem és felteszem magamnak a kérdést: egy ennyire elfoglalt nőnek van energiája és ideje önmagára?
A választ azonban már én is tudom: az energiát nem csak a pihenésből, kávéból nyerhetjük. A jól elvégzett munka örömre éppen annyira feltölt, mint egy kiadós edzés Halmi Istvánnal vagy egy kellemes séta a Szerelmemmel. Amikor csak kint lehetek a kertben a rózsáimmal az számomra olyan, mint ha fájdalommentes világban élnék, ahol még a tövis sem szúr. Nem számít semmi és senki csak én és a pillanat.

A mondás úgy tartja: „Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet.” – Ezek szerint jó úton járok.

3 hét, másnak csak 21 nap, de nekem egy örökkévalóság!

Pár nap volt hátra, hogy elinduljak a nagy útra, Libanonba a Miss Europe World világversenyre! Első világversenyem, újra egy olyan dolog az életemben, amire mindig is vágytam... végre megkaptam... élnem kell vele!Egyedül, friss szakítással, fáradtan vágtam neki az útnak, de annál boldogabban!

Végre eljött az idő, most megmutathatom mire vagyok képes!

A gondolataim teljesen már a verseny körül forogtak! Mennyire jövök majd ki a versenytársaimmal? Hogy fogom bírni ezt a három hetet?

…És az az egy kérdés, ami mindig előjött: Vajon sikerül elérnem a célomat és bekerülök a TOP 5 lány közé?!

Megérkeztem! Elkezdődött! Elkezdődött az életemnek egy olyan 3 hete, ami másnak 21 nap, de nekem egy örökkévalóság! Hiszen lélekben és testileg is már a döntőben álltam, Estélyi ruhában, Magyarországot képviselve! Három hét alatt rengeteg minden történt velem, de a legfőbb dolognak mégis azt tartom, ami a lelkemben zajlott le!

Bár sok időm nem volt gondolkozni, mégis ma már úgy érzem hogy emberként értem haza! Idegen ország, idegen emberek, idegen minden...ilyenkor átértékeli az ember azokat a dolgokat, amiken otthon átsuhant! Tudom, hogy nincsenek véletlenek, de a mai napig azt gondolom, ha van időm azokra, akiket szeretek... másképp alakult volna minden.…s talán nem egyedül megyek ki a reptérre és van, aki vár haza! De nem volt..!

Hazaérkezésemkor hiába volt a vállamon a Miss Europe World negyedik helyezésért járó szalag... Én mégsem voltam teljesen boldog! Most biztos mindenki meglepődik... de ez így történt! Itthon vagyok, az országomban, sikerekkel a hátam mögött, de még csak most kezdődik el az igazi verseny!
Hogy mi történt ezek után...?!

Megmutatni az, aki vagyok

Egy modellnek minden képen tökéletesnek kell lenni és a valóságban is, retusálás nélkül. Ma ma már az automata fényképezőgépek világában lényegesen egyszerűbb élességet és fényt állítani, ám a profi fotós titka nem csak ebben áll: a modellek fotósai attól lesznek különlegesek, hogy képesek egyetlen mozdulatban megörökíteni akár egy egész életet. Figyelnek, megfigyelnek, instruálnak azután kezdenek kattintani. A végeredmény pedig lélegzetelállító: a fotókon magamat látom viszont, mégis egy új , ismeretlen aspektusból.

Szeretem a fotózást. Megmutatják, mindenkinek, azt , aki én vagyok. Főként saját magamnak is.

Egy teljes nap egyetlen pillanatért
Egy fotózás nem abból áll, hogy jön, a fotós csinál 2-3 képet és kész is mehet a Vogue címlapjára. Egy rendes fotózás minimum 6-8 óra. Mit csinálunk ennyi ideig? A sminkes kb. 1-2 órán át csinálja a sminket a fodrász is legalább ennyi időt tölt a hajformázásával, jobbik esetben a két művész egyszerre képes alkotni. Utána kezdődik a pózolás. Annak érdekében, hogy meglegyen a tökéletes mozdulat és a képen minden passzoljon, ahhoz idő kell. A fotósnak ügyelnie kell arra, hogy megfelelő szögből fényképezzen és a fények is pont oda világítsanak, ahová szükséges. Egy modellnek egy fotózás után biztosan van izomláza, hogy miért? Mert akár órákon át, sok esetben magas sarkúban kell belemerevedni egyetlen pozícióba.

Ami ellazít
Mindenkinek más tippje van arra, hogy hogyan lehet a képeken a legjobbat kihozni magunkból. Van, aki arra esküszik, ha elviszi a barátnőjét, hogy megnevettesse vagy a barátját, hogy igazán érzékien tudjon a kamerába nézni.  Az én tippem a zene. Nem csoda, hiszen táncos vagyok: egy dallam azonnal életre kelti a testemet és a lelkemet is, ez pedig visszaköszön a fényképeken. A zene minden hangulatot ki tud hozni belőlem, ha vidám szeretnék, lenni, ha szomorú. A másik fegyverem a tükör, akár egy baletteremben, itt is ellenőrizhetem, mik állnak jól, vagy a karom és a lábam szögei megegyeznek -e. Ez sokat  segít a fotósnak. 

Imádom a hangulatot, imádom, hogy új embereket ismerhetek meg,de a legjobb az egészben az, hogy a segítségükkel rengeteget tanulhatok a világról. És önmagamról.

Haj-jajj

„Legyen egyenes… vagy gumizzam össze? Láttam múltkor azt a jó kis hajcsavarós videót, azt hiszem kipróbálom. Nem tetszik. Inkább begöndörítem. Nem az igazi. Jobb lesz, ha megmosom és kezdem az egészet elölről.” Talán nincs is olyan nő a Földön, aki ne ismerne magára az előbbi idézetben. Magasba a kezeket! Hosszú vagy rövid? Barna vagy vörös? Hullámos vagy egyenes? Nincs lehetetlen! Nekem három Jolly Jokerem van a hajamat illetőleg: a TheHair, a Superhair és jómagam.

Váradi Anna vagyok, szépségkirálynő és ha hajról van szó hajlandó vagyok hajnalhasadásig hajbókolni a hihetetlen hajkoronáért J

„Milyen hajat szeretnél, Anna?”- kérdezi Balu, a The Hair tulajdonosa. „Legyen hosszú és dús!”- vágom rá rendszerint egy fél mosollyal az arcomon. Ritka az, amikor a fodrászszékbe kapaszkodás nélkül és az ollót ne árgus szemekkel figyelve ücsörögnénk a „Csak egy centit vágj!” mondatot követően. Ugye ugye? A The Hairben azonban akár csukott szemmel is végigülném a procedúrát. Tudom, hogy jó kezekben vagyok. Legyen szó festésről-vágásról, a fiúk szinte játszi könnyedséggel készítik el a tökéletes frizurát. Mondhatni királynői bánásmód, nem csak királynőknek!

A következő aranytallérom Marietta, a nagy varázsló. Bizony! Óz akár el is bújhat mögötte, mert ilyet biztos nem tud! Én hosszú évekig gyakoroltam a mutatványt, mindhiába. Azonban neki és a Superhair-nek alig több mint egy óra alatt sikerült véghezvinnie. Derékig érő csodaszép hajkoronám lett.

A bangkoki Miss Grand International világversenyen azonban sajnos nem lesznek segítő kezeim, akik minden áldott reggel tökéletes formába hoznának. No, sebaj… Szeretem a kihívásokat és minden olyan dolgot, amit nem adnak könnyen. Éppen ezért a felkészülési időszakban igyekszem minden praktikát elsajátítani a mesterektől, hogy Thaiföldön, a színpadon ugyanolyan magabiztossággal vonuljak végig, mintha csak ők segítettek volna.

Ragyogó haj pipa. Hosszú haj pipa. Hogyan tovább? Tuti tippek tőlem nektek a mindennapokra.

Arra már sajnos nem emlékszem, hogy honnan jött a hajfonatok utáni rajongásom, arra viszont tisztán, hogy egy Barbie babám sem úszta meg a francia-fonatot. Szerencsémre újból hasznát tudom venni ennek a képességemnek, hiszen ismét divatba jöttek a kacifántos fonatok. Kreativitásra fel! Dobjuk fel a szürke hétköznapokat! Íme a három kedvencem:

1. Hajmosást követően hagyd a hajad majdnem teljesen megszáradni, majd éjszakára fond két fonatba, reggel bontsd ki és voilá: 

2. Egyszerű és nagyszerű: A fonatok közül az egyik legismertebb az ún. parkettafonás. Ennek kicsit továbbfejlesztett változata, amikor nem mindkét irányból, csupán elölről vesszük fel a tincseket: 

3. Végül, de nem utolsó sorban pedig a halszálka fonás. Bonyolult kinézete ellenére igazán egyszerű: Válassz le egy-egy tincset jobb- és bal oldalról, majd a két hajtincset keresztezd egymáson.