2016. május 27., péntek

Bal sors akit régen tép

Abban a pillanatban, amikor beléptünk a kórház ajtaján rögtön a Himnusz jutott az eszembe... És mást sem mondogattam magamban, mint...


Isten áld meg a Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart
Ha küzd ellenséggel,

Bal sors akit régen tép
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Hogy miért? -nem tudom, hogy a véletlen műve-e vagy csak csupán a magyarok szerencsétlensége, de ketten magyarok ott álltunk a kórházban, egymásra utalva.


A WORLD NEXT TOPMODELLEN 44 model képviseli országukat, minden honnan csak egy juthat be a versenyre, de mi magyarok voltunk az egyetlen ország, ahonnan kiválasztottak két modellt is. Azt gondoltam ekkor, mekkora szerencse, végre lesz a közelembe egy olyan ember 2,5 hétig, akivel a saját nyelvemen tudok beszélni.

Mégis fura érzés fogott el a verseny kezdetén, és be is következett a rossz érzés gyümölcse.

A magyar lány, aki Londonban él jelenleg az egyik program során eltörte a kezét. Gondolkodás nélkül bementem vele a kórházba, hiszen tudtam, ha én most nem tudok neki segíteni lelkileg ott helyben, akkor senki más. Nincs nagyobb segítség ilyenkor, ha van egy olyan ember melletted, aki tud a saját nyelveden!

Szerintem ezt, Ő is igazolhatja!


Beértünk a kórházba... az odaút olyan volt, mintha soha nem érnénk célba... s folyamatosan csak a Himnusz járt a fejemben.


Nem vagyok hívő, de akkor és ott valamiben elkezdtem hinni. Még a magyar lány sírva fájlalta kezét, én remegű testtel próbáltam őt nyugtatni és pozitív gondolkodással elárasztani.

Könnyű mondani ilyenkor, hogy "Minden rendben lesz!" "Végig csinálod..!" - mégis akkor és ott ezek a mondatok segítettek. Amíg a lányt orvosok látták el, közben egy hatalmas üvöltésre lettem figyelmes.

Nem kívánom senkinek se azt a látványt... egy szíriai kisfiú az apukája kezében feküdt... talán 2 éves lehetett..! Ömlött belőle mindenhonnan a vér, a nyakából hiányzott egy darab, mert egy kutya szétmarcangolta. - mondanom se kell tovább, a sírás fojtogatott.

Erős vagyok úgy érzem lelkileg, de hamarabb megkönnyezem másnak a fájdalmát, mint a magamét. Egy szónak is száz a vége... nem Happy End-del végződik a blogom!

Hiszen a magyar lányt meg kellett műteni, így nem tud résztvenni a versenyen, tehát hazatért Londonba! Ezután az eset után valamiért az én szervezetem se bírta tovább és legyengült. Egy nap alatt teljesen ledöntött a lábamról valami vírus és lázasan kell véggicsinálnom mindent.


De nem bánkódom és kitartok, hiszen az jár a fejemben, hogy most már nem csak magamért, Magyaroszágért hanem a magyar lányért, Sáráért is meg kell nyernem a versenyt!