Vonzás és viszolygás

Kiskoromtól áhítattal lestem a szépségversenyeket, én is koronát akartam, mint minden kislány. 17 éves koromban aztán lehetőségem nyílt rá, hogy elinduljak egy megmérettetésen, addigra azonban már vegyes érzelmeim lettek az egésszel kapcsolatban: vonzott a versenyzés, de a csillogás már korántsem volt annyira csábító, mint gyermekként. Mire azonban felnőttem és lehetőségem Körülbelül tizenhét éves lehettem, amikor az első szépségversenyen részt vettem. Végül addig unszoltak a barátnőim, hogy leadtam a nevezőlapot. végül azon kaptam magam, hogy ott állok a színpadon, majd... a dobogón!!! Minden megváltozott akkor. Végül azon kaptam magam, hogy ott állok a színpadon, majd... a dobogón!!!

Az életre tanít

El sem hinnétek, hogy az akkor mekkora erőt adott nekem! Később már nem volt szükségem bátorításra, tudtam hogy mit akarok és haladtam szépen előre a céljaim elérésével. Hirtelen a furcsa és barátságtalan érzés átfordult és úgy éreztem a színpadon élek csak igazán. Csupán pár másodpercem van megmutatni olyankor hogy ki vagyok.És van egy előny: tudom: abban a néhány másodpercben mindenki csak rám figyel! 

Ez az egyik olyan pillanat, amiért érdemes küzdeni, s a hónapokig tartó felkészülést végig csinálni.  Nem is hinnétek, hogy hányszor, de hányszor vált hasznomra ez a tudás a mindennapok során! 
A másik dolog pedig természetesen maga a korona! Nem csak a vele járó rivaldafény, hanem a lehetőségek, a kapuk, melyek ezt követően nyílnak meg előttem: jelenleg, mint királynő, egy karácsonyi jótékonysági adománygyűjtő kampányt indítottam el, mely felajánlások egy debreceni gyermekotthon karácsonyfája alá fognak kerülni. S hogy hogyan tovább? Kövessetek figyelemmel és megtudjatok