2015. december 8., kedd

Test para

Voltak pillanatok, amikor kezdtem azt gondolni, egész szép alakom van.., de az érzés mindig gyorsan elmúlt és jött helyébe a kétely.  Pedig mindjárt verseny, ki kell állnom a világ elé, 100 hibátlan testű szépség közé és elhinni, hogy lehetek a legszebb. Segítsééééég!
Kármán Dalma vagyok, szépségkirálynő. De tegnap még éppolyan hétköznapi lány voltam, mint Te!
Takarom a hasam
 -Türkiz. A színt megadták, a fazont nem – mondom gondterhelten Molnár Juditnak, aki évek óta készíti nekünk, királynőknek a fürdőruhákat. Judit előkapja a laptopot, mutogatja a bikiniket, de én mindegyiknél azt érzem, túl sok látszana belőlem. Csak nagyokat hallgatok, Judit pedig egyre lelkesebben kutat a tökéletes darab után.
– Azokat nem nézzük meg? – kérdezem, lazaságot erőltetve magamra.
– Az egyrészeseket?! – Judit értetlenül néz rám, futva végigmustrál de továbbra sem érti.
– Igen – nyögöm ki végül. Úgyis divat az egy részes…és takarom a hasam.
Judit nem szól semmit, csak rábök egy rafinált fazonra.
Kabala darab
Judit fotót küld a kifejezetten nekem készített türkiz egyrészes fürdőruháról és írja, van egy meglepetése is: a döntőre varrt nekem egy aranyban ragyogó bikinit, dögös, feltűnő, sóvárgok, parázok.. Azért berakom a bőröndbe.
Taiwan, Miss Face of Beauty szépségverseny, néhány óra múlva bikini kör. Felveszem a csini kis egybe fürdőruhámat, lopva lesem, ahogy elmasíroznak mellettem a többiek a pöttöm textilekben, de nincs időm ezen mélázni, már lépek is ki a színpadra..
Ezt nem hiszem el!!! ÉN LETTEM A MÁSODIK!  Levegőt is alig kaptam, amikor a nevemet kimondták. Ezek szerint még sincs akkora baj az alakommal, mint gondolom. Lehet, hogy, felvehettem volna az arany bikinit?
A döntő estéjén ismét kezemben forgatom a két részes, csillogó Coctail bikinimet, de végül megint a türkizt veszem fel, ezúttal kabalából. És bejön! Elnyertem a Miss Face of Beatuty 2015 első udvarhölgyének járó koronát. Boldogságom határtalan!
Judit persze, gratulál, és annyira nő, és annyira ismer, hogy meg sem kérdezi, miért nem az arany bikinit vettem fel a döntőre. Itt álljunk meg egy percre. Ő az egyik, de nem az egyetlen, azok közül, akik csendben ott állnak mögöttem és abban a pillanatban oldják meg a problémákat, amint azok megszületnek.
Jövőre, talpig aranyban
Ó, hát persze, ha visszamehetnék az időben, a jövőt ismerve, már azt mondom, hogy simán fel kellett volna vennem a bikinit. Vagy mégsem…?
Nem vagyok elégedett a testemmel. Az elmúlt három évben keményen dolgoztam azért, hogy formásabb legyek, de mindig úgy érzem, messze még a végeredmény. Nem csak szép, egészséges akarok lenni. Mert másképp a bájos külső mit sem ér. Fekhetnék sebészkés alá, szedhetnék csodapirulákat, de az eredmény nem lenne ugyanaz. A természetes, egészséges szépség, nem adottság, nem megvehető, csak akkor létezik, ha teszek érte. Talán sohasem jön el a nap, amikor a tükörbe nézve tökélyt látok. Talán már a következő nyáron az én apró arany darabomban feszítek a strandon. Nem tudom, de azt igen, hogy addig jó, amíg nem adom fel. Addig jó, amíg hiszek a jövőben. Magamban. És azokban, akik körülöttem vannak.
Mondtam már, hogy köszönöm? :)