2013. december 17., kedd

Egy szépségkirálynő tapasztalásai 4.

Egy verseny, ahogy egy szépségkirálynő Ötvös Brigi (Miss International Hungary 2013) látta.
 
Az elmaradt beszámoló Japánból és a felkészülés.

Sziasztok!

Ez egy rendhagyó bejegyzés tőlem. Legutóbb ígértem, hogy folytatom a döntő után történtekkel, hogy a felkészülésembe is beleláthassatok. Azt is ígértem, hogy a Japnában történtekről is folyamatosan írok Nektek.

Sajnos eddig egyik sem jött össze! Mindig, mikor már azt hiszem, hogy most már hozzászoktam a gondolathoz, hogy mi történt velem, szembesülök, hogy ez tényleg felfoghatatlan... Itt vagyok Japánban és Magyarországot képviselem. Ez hihetetlen! Akkor is képtelenség megszokni, ha szinte éjjel-nappal rajtam van szalag, amire rá van írva, hogy Hungary.

Úgy gondoltam, hogy majd a programok között pihengetve írom le azt is, ami itt történik és befejezem a döntő és az elutazásom közötti idő leírását. Csakhogy itt a programok teljes koncentrációt igényelnek, hiszen minden angolul zajlik, figyelnem kell egy teljesen más világban zajló eseményekre és a világ minden pontjáról érkező versenyzőtrásaimra, miközben továbbra is rajtam van a szalag, ami emlékeztet arra a megtisztelő teherre, hogy itt és most én Magyarországot képviselem.

Elnézést, hogy egy kicsit össze-vissza írogatok! Nézzétek el nekem, mivel nagyon izgulok. Nagyon izgulok, hiszen mindjárt kezdődik a döntő. Japán idő szerint 17:30-kor (magyar idő szerint 09:30) ott kell állnom a zsűri előtt. Gyakorlatilag 4 óra múlva értelmet nyer minden, amit eddig csináltunk itt. A harmadik napja zajló próbák és a személyes felkészítés, amit a magyar szervezők utánam kiutazva biztosítottak nekem.
 
Nézzétek élőben a döntőt:
 
De ennél is több! Hiszen én augusztus 23-án beköltöztem a Griff Hotelbe és azóta gyakorlatilag ki sem költöztem onnan, csak mikor a reptérre indultam! Azóta nem túlzás, hogy az egész életem megváltozott. A döntő óta a harmincvalahány fős stáb, aki a döntőig az összes versenyzővel foglalkozott, csak velem foglalkozik, értem és velem dolgozik. Erről majd bőven írok még, de tényleg: angolórák, sminkoktatás, fotózások, edzések, járás, interjúk, beszédtechnika és felsorolni sem tudom, hogy mi minden volt még! :)

Nekem tényleg csak azzal kellett foglalkoznom, hogy erre a napra készüljek fel! És ez a nap most itt van! Eljött... Mellettem van a szalagom és pötyögök a szervezőktől indulás előtt ajándékba kapott tabletemen. A blogomat írom...

Fáradt vagyok. Próbáltam pihenni tegnap, ahogy a helyi szervezők javasolták, de nem volt könnyű. Csodálatos emberek vesznek körül minket, minden más, mint otthon és olyan emberekkel talákozunk, akiket korábban csak az interneten láttunk. És, amitől még nehezebb, hogy mindehol az esélyekről hallunk. Erről írni sem akartam, és figyelni sem mertem rá, de talán könnyebb, ha leírom. Gondolom, más is látja a kommenteket, de mi itt halljuk is ezt...

Minden fontosabb honlap listázza az esélyeseket. Na tessék, leírtam: én is köztük vagyok! Talán mire ezt olvassátok, már vége is lesz az egésznek, és tudjuk az eredményt is. Én már akkor nagyon boldog leszek, ha be tudok kerülni a top 15-be, hiszen ez egy óriási és csodálatos rendezvény. Ezt tényleg csak itt lehet átérezni.

Nagyon izgulok, de azért most már egy kicsit jobb! :)

Bárhogy is alakul, nagyon örülök, hogy itt lehetek, nem bántam meg semmit - talán csak hogy egy kicsit még jobban koncntrálhattam volna a felkészülés alatt... ;-)

Mindenkinek nagyon hálás vagyok a segítségéért. Ígérem, mindenkit név szerint le is fogok írni, de most mennem kell! Kérlek, hogy szorítsatok értem! :-)

Lányok, mindenkinek javaslom, hogy jelentkezzen erre a versenyre, mert ezt nem szabad kihagyni! Bárhogy is alakul egy pár óra múlva, életem egyik legjobb döntése volt.
 
Puszi,
Brigi